"MINDIG VESZEKEDÉS LESZ A VÉGE"

 

„Próbálok türelmes lenni, de mindig veszekedés a vége, amikor leülök vele tanulni.” – ha ezt megélted már, akkor helyben vagy.

 Emlékeztek, hogyan írt erről Vekerdy Tamás?

 

"Az első három-négy perc után a szülőben egyszerre csak az dereng fel, hogy - amit eddig egy pillanatig sem hitt el - talán tényleg van valami igaza a tanítónéninek, aki "gyengének" tartja a gyereket. Igen. Úgy látszik mégsem olyan okos ez a gyerek - és nem olyan ügyes -, ahogyan ő ezt addig hitte, látta, tapasztalta.

Mintha tényleg butább volna egy kicsit.

Buta ez a gyerek?

Rosszak a képességei?

Fájdalmas feltételezés.

És bosszantó.

A következő három-négy percben a szülőben az dereng fel, hogy ez a gyerek jellemhibás. Alamuszi. Hálátlan. Úgy csinál, mintha nem figyelne - közben mással foglalkozik, "miközben én itt kínlódom vele".

Talán nem is elfelejtette ezt a második nyelvtanleckét - amire úgy bukkantam rá bogarászva a könyvben -, hanem letagadta.

hazudik.

Hazudott nekem.

És a következő három-négy percben feldereng bennem valami - bennem, a szülőben -, amire eddig még sohasem gondoltam.

Ez a gyerek nem szeret engem.

Most elkaptam a pillantását: milyen hideg gyűlölettel néz rám.

Ez a gyerek engem utál!

És nem telik-el egy negyedóra az együtt-tanulásban - a szülő ordít, a gyerek üvöltve sír."

 

Érdemes hát fontolóra venned:  

A gyereked otthon (különösen az esti pihenőidőben) már nem akar tanulni. Hiszen egész nap iskolában volt... Tőled meg épp nem azt várná, hogy úgy kelljen rád figyelni, ahogy a tanárára.

Ha a tetejébe még ugyanúgy akarod otthon tanítani őt, ahogyan az többnyire az iskolában történik (azaz őt nem a valódi érdeklődés vezeti a tanulásban), akkor eleve vesztésre állsz egy felesleges célokért vívott csatában.  

Lehet, hogy nem érted, hogy ami a te felnőtt gondolkodásod számára egyszerű és egyértelmű, az miért nem megy át a neki. (Fogadd el, hogy az a "miért" nem az ő hibája.) 

A türelem és szufla elfogy estére benned is. Talán remek didaktikai érzékkel rendelkezel, mégis hajlamos vagy ingerülten reagálni. Pörgésben voltál egész nap. Úgy kell már neked ez az egész, mint mókusnak az erdőtűz. Magaddal szemben se támassz lehetetlen elvárásokat.

Megeshet, hogy a magántanárától minden további nélkül veszi ugyanazt a segítséget, amit tőled nem, vagy nehezen fogad el. Ezt egyszerűen vedd tudomásul. Oka van rá. És nem az, hogy a magántanárától tart - sőt. Tőle azért fogadja el jobban, mert ő maga sem az otthoni szerepben van, nem kell megfelelnie az elvárásaidnak. 

..................

Ezek a tapasztalataim magántanárként, de szülőként a gyerekeimmel tanulva ugyanúgy át kellett gondolnom ezeket a kérdéseket, mint neked. 😉